Márta István válaszlevele
Drámaírói Kerekasztal
Ügyvivő Testülete
és
Szakonyi Károly
Elnök
részére
Tárgy: válasz a Katona József pályázat kapcsán írt nyílt levélre

Kedves Károly, Zoltán, András, László, János, Péter, Csaba, Péter, Ákos, Katalin és István!

Mint ahogy leveletekben írtátok, az Új Színház Kht. -lehetőségeihez képest- mindent megtesz a kortárs magyar művek világra- és színpadra segítése érdekében.
Évről-évre az NKA-nak köszönhetően alkotói ösztöndíjas írókat fogad a színházunk, felolvasószínházi esteket rendezünk a megszülető művekből. Ezenkívül az elmúlt évadokban egyaránt szerepeltek a repertoárunkon külföldi és magyar kortárs szerzők művei, a 2005-2006-os évad elején mutattuk be Péterfy Gergely: A Vadászgörény című művét, de az elmúlt 7 évben játszottuk Halász Péter, Kornis Mihály, Schwajda György, Zalán Tibor műveit is.
Idén három pályázatot nyújtottunk be a Katona József kiírásra, ebből kettő részesült támogatásban, Nényei Pál Ők című darabjának nagyszínpadi bemutatója és Péterfy Gergely gyermekdarab megírásának alkotói támogatása.
2006. májusában sajnálatomra azt kellett jeleznünk, hogy nem tudjuk megvalósítani a tervezett ősbemutatót.

Reagálva arra, ami a nyílt levélben szerepel: nem a pályázat elnyerése és a támogatás el nem fogadása közti időszakot kell összevetni, hanem a pályázat megírása és az eredményhirdetés közti időszak változásainál „van a kutya elásva".
Amikor 2006. február elsején elpostáztuk a pályázatokat, abban a hiszemben, hogy megnyerésük esetén be tudjuk majd mutatni a műveket, még nem álltak rendelkezésünkre a 2006. évi költségvetésünk keretösszegei. Ez annak a ténynek köszönhető, hogy az önkormányzati tulajdonú színházak csak a tavasz folyamán tudják meg adott évi költségvetésüket, mivel az önkormányzati költségvetés is mindig tárgyév februárjára készül csak el. Tehát a pályázat megírásának pillanatában nem tudhattuk még, hogy 25 millió Ft-tal kevesebb támogatást kap az Új Színház Kht. 2006. évre, azaz még az inflációval sem valorizálják a színház támogatását, hanem csökkentik, miközben a költség oldalon jelentős növekedésekre lehetett számítani.

Amikor március folyamán értesültünk arról, hogy a beadott pályázataink közül kettő is támogatásban részesült, már tudtuk, hogy támogatást vonnak el színházunktól. Ezen felül a 2006. június 30-án lejárt moratórium következtében immár minden munkatársunkat alkalmazottként foglalkoztatjuk, ami EKHO-s kedvezmény ide vagy oda, hozzávetőleg 25 millió Ft többletköltséget jelent a színháznak. Tehát összesen 50 millió Ft csökkenéssel kell számolnunk, illetve a gazdálkodásunk átgondolására volt szükség.
Mivel egy önálló épülettel rendelkező színház az infrastruktúráját megőrizni és működtetni is köteles, ez is indokolja, hogy a fix költségek aránya igen magas az összköltségen belül. Mindehhez még hozzájárul az is, hogy az önkormányzat az elmúlt három évben nem utalt a szükséges karbantartási költségek fedezetére, tehát ezt is a saját bevételekből kell kigazdálkodni.

Abszurd példa, de az, hogy a színház 20 éves klíma rendszere tönkrement, gyakorlatilag egy új stúdiószínpadi produkció költségvetését viszi el. Mivel az önkormányzatnál külön keret van a szükséges karbantartásokra, de a fenntartó levélben értesítette a színházat, hogy az idei költségvetési keretéből nem tud a szükséges állag- és állapotmegőrző karbantartásokra keretet biztosítani, ezért saját erőből kell megoldani. A helyzet a 22-es csapdájára hasonlít: ha nincs klíma, nem tudunk szellőztetni és nézőket fogadni, nem tudunk játszani. Ha nem tartunk új bemutatót, előbb-utóbb nem lesz nézőnk, nem lesz ki miatt működtetni a klímát.
Jelen pillanatban felelős vezetőként azt a döntést kellett meghoznom, hogy az új bemutatók számán csökkentünk. A következő évadban mindösszesen 1 stúdiószínpadi és 3 nagyszínpadi bemutatóra tudtunk kötelezettséget vállalni. A pénzügyi megszorító intézkedéseknek esett áldozatul az új nagyszínpadi bemutató Nényei Pál művéből, amelyet támogatott volna a kuratórium. Mint ahogy a pályázatból is kiderül, a bemutató költsége közel 9 millió Ft lett volna. Ebből a pályázaton 2,5 millió Ft-ot nyertünk el.
Ennek kapcsán azzal a kérdéssel fordulok Hozzátok, hogy az Új Színház 344 főt befogadó nagyszínpada mi alapján minősül kamaraszínpadnak, miközben a kisebb befogadóképességű, igaz, mobil nézőtérrel dolgozó, Bárka Színház nagyszínpadnak minősül?
Felmerül a kérdés, hogy miért nem rögtön márciusban jeleztük azt, hogy nem tudjuk megvalósítani az új ősbemutatót. Mint azt bizonyára Nényei Pál és Göttinger Pál is jelezte felétek, időközben egyeztettünk velük, hogy miként lehetne nagyon alacsony költségvetéssel „megmenteni" a bemutatót. Az egyeztetés során nem sikerült jelentősen lefaragnunk a költségvetésből illetve az alkotópárossal nem sikerült abban sem megegyezni, hogy a stúdiószínpadunkra „felvigyük" az előadást.
A Katona József pályázat szellemiségével messzemenőleg egyet értek, továbbra is helyeslem és lelkesedem érte. Sajnos, a fent részletesen vázolt pénzügyi-gazdálkodási nehézségek miatt kénytelen vagyok elállni a nagyszínpadi bemutató megtartásától.
A reményt azonban nem adom fel, a jövőben is szeretnék kortárs magyar művek születésénél bábáskodni és remélem, hogy az Új Színház Kht. Katona József pályázatra beadandó jelentkezései a jövőben is kedvező elbírálásban részesülhetnek.

Tisztelettel és barátsággal:
Márta István
Új Színház Kht.
Igazgató

Budapest, 2006. július 3.